Azt hiszem az olasz mániám már közismert :D Most hoztam néhány szösszenetet a legutóbbi olasz nyaralásomból, amit korábban már említettem. Nem a szokványos receptes bejegyzés lesz, de remélem azért élvezitek és kaptok néhány jó tippet nyaraláshoz és gasztrotúrához ;)
Azt kell mondjam, hogy idén bejártam fél Olaszországot. Most visszatértem az egyik kedvenc helyemre, a nap városába, Nápolyba (La cittá del sole). Ez az olasz konyha bölcsője és a pizza őshazája is. A tenger melletti város nem csak a pizzáról de a tengeri hekentyűiről is híres. Nápoly emellett az Amalfi partvidék és a Vezúv szomszédságában van, ami földrajzi fekvése miatt remek talajt biztosít a zöldség- és gyümölcstermesztéshez. Ezeket pedig a piacokon le is tesztelhetjük. És azt kell mondjam, megéri.
Nem is tudom, hol kezdjem. Már az első néhány sor is csapong, de ez csak azért mert annyi élmény és gondolat kavarog a fejemben. Ízekben és kalandokban gazdag hetem volt. A reggeli cappuccino - cornetto párosítást, hogy őszinte legyek én 2 napig bírtam, mivel nem szoktam ennyi édeset enni, viszont kötelező kipróbálni (jó tanács: ha a hotelben van reggeli a szálláshoz, kérjétek nyugodtan, viszont számítsatok rá, hogy 90%-ban édesség lesz és ha csak nem sokcsillagos a hotel saját konyhával, akkor mindent rendelnek és kávéautomata van, ami nem éppen azt az igazi cappuccino-t főzi, amit mondjuk a Castel dell'Ovo melletti cafetteria-ban vagy bármelyik "belvárosi" bar-ban lehet kapni).
A reggeli után energiával és szénhidráttal telve folytathatjuk a napot. Ebédre valami rágcsálni való (esetleg egy tarallo) , egy kis fagyi vagy valami gyümölcs a piacról? Szabadon választható ;)
Az utca színei és az illatok is kellőképpen el tudnak tölteni, hát még az ízek. A olasz fagyi világhírű, ezt már Firenzében is tapasztaltam, és itt sem kellett csalódnom. Ajánlom emellett az eredeti amalfi citromot is. Már az illata is sokkal erőteljesebb mint az itthoni zöldségesben kapható import cuccoké, hát ég az íze (a következő bejegyzésben egy édesség erejéig is letesztelem ;) )
Ha a piacozás s városnézés is megvolt, akkor ajánlom (kinti idő szerint tán kissé korai lehet, viszont így elkerülhető a nagy tömeg) a hat óra körüli vacsorát az egyik legjobb pizzázóban: L'Antica Pizzeria da Michele. Ki korán érkezik, csak 10 percet vár, hogy sorra kerüljön és le tudjon ülni (amit előre kell jelezni a pincéreknél az ajtóban, kapunk egy sorszámot, majd kiabálnak ha mehetünk :) ) Ismerős a csempe és a címer? Igen, itt lett szerelemes Julia Roberts is a pizzájába. Egy normál Margherita csak 4€ és vidáman jól lehet lakni vele (mint látszik ez sem kicsi, a közepes pedig még inkább lefolyik a tányérról). A Via Toledo-n is van egy szuper kis talponálló, aminek mindig elfelejtem a nevét de a Piazza Plebiscito felé haladva, és annak közelében az utca jobb oldalán található, ott 2,5€ egy Margherita, papírba hajtogatva már vihetjük is, 5 perc séta a tér, 10 perc a tengerpart és panorámás vacsoránk van. Tudom, megint csapongok, de annyi jó hely van és annyi mindent szeretnék leírni, amit persze úgy sem tudok, mert ki akarna 100 oldalt olvasni?? Ezért beszéljenek a képek (én nem számítok, csak a kaja :P ) :
És ha ez még mindig nem lenne elég, akkor jöjjön még egy kis desszert. Hagyományos nápolyi édesség a babá és a sfogliatella. Előbbinek mi most egy extra, "oreo-s" változatát kóstoltuk meg (nem fogok hazudni, nekem ez már nagyon édes, de aki szereti az extrán cukorszirupos, rumos, csokis piskótát, annak ez is ízleni fog), utóbbi pedig két féle kiadásban is kapható. Nekünk ezt a kevésbé látványos, viszont annál finomabbat sikerült elsőre kifogni, ami kívülről egy nagyobb pogácsára hasonlíthat (más is kicsit a tésztája, mivel a másik egy levelese tészta /ez nem saját kép, hanem Pinterest, bocsi/) a töltelék viszont mindkettőben ricotta, pici fahéj és szegfűszeg, valamint narancs és/vagy citromhéj. Isteni finom és nem olyan tömény. Ugyan így a canollo. Elsőre egy extrát, pisztáciásat próbáltunk, ami kissé édesebb mint a sima. Ez is ricottával van töltve, hasonló ízvilágú mint a sfogliatella, csak pici csokidarabkák is vannak még benne (a pisztáciásban pedig pisztáciadarabkák).
Remélem mindenkinek kellőképpen összefutott a nyál a szájában és tervezi a következő gasztrotúrát. Ha kérdésetek van hol és mit érdemes kipróbálni (amerre esetleg én is jártam), szívesen adok tippeket, helyeket, ételeket, amik nekem ízlettek, jó áron voltak, vagy csak simán jó helyek (akár itthon is). Addig is:
Buon appetito! ;)
